Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447

szégyenlenünk, mellyért a* mi legszentebb Atyánk neheztelésétől félnünk kellene. SÖt inkább ollyanok legyenek minden indulatink és cselekedelink , hogy azokkal Istennek kedvét megérdemeli) ük.

b. Vagyon isteni Gondviselés , melly a’ legcsekélyebb állatocskáról, a’ legkisebb teremtményről is atyai szeretettel gondoskodik. Hogy feledhetné tehát el Isten az embert , kit maga képére alkotott, és az örök boldogságra rendelt? Azért soha ne féllyünk ; remél- lyiink és bizzunk erősen Istenben mindenkor.

55.

Evangeliom Böjt negyedik Vasárnapon.

Foglalat. Jésus egy puszta vidékbe méné, hová Őtet nagy sereg nép késéré. Minekutánna a’ népet tanította volna, megelégít öt ezer embert csudálatos képpen öt kenyérrel és két hallal. A’ nép megismeri Jésust az Ígért Messiásnak, és akarja bal veléménye szerint, mellyben a’ Megváltó felől vala , Királynak kikiáltani. Ján. 6, 1 —15.

1 Az iidöben méné Jésus a' Galileai tenger- a nek másik felére, mellyen Tiberiás várasa fekszik , és nagy sokaság követé Ötét; mert láták a’ csuda jeleket, melly eket a’ Betegeken csele- 5 kedék. Felméne azért Jésus a’ hegyre, és ott

4 leiile az Ö Tanítványival. Közel vala pedig a’

5 Zsidók Husvét ünnepe. Mikor Jésus felemelte szemeit, és látá, hogy igen nagy sokaság jöne hozzá, monda Filepnek: Horniét veszünk ke6 nyeret, hogy ezek egyenek ? Ezt pedig mond- ’ gya vala, késértvén Ötét5 mert Ö tudgya vala,

•7 mit volna cselekedendő. Felele neki Filep: Két száz pénz árra kenyér nem elég , hogy ki8 ki csak valami keveset vegyen is. Monda ne- hi egy a’ Tanítványi közül, András, Simon

9 Péternek a’ báttya: Vagyon itt egy gyermek,

kii4o