Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

ságu szavát: A’ mindenható karjai előtt sem élve, sem halva el nem futhatok. (Machab. 6.)

6. Az Isten az ő akaratjában szabad. V alamint független az Isten természettől, úgy az ő végzeteiben is. A’ mi Istenünk pedig a’ menyben mind a’ miket akart, megtett. (Zsolt. 113. 134.) a’ földön, a’ tengereken, és minden mélységben. Az Isten’ ily tulajdonából vigasztalást merítünk , hogy a’ mi sorsunk némely vakeseménytől épen nem függ, hanem legczél- szerübb vizsgálatok által munkáló Fővalóságtól. Továbbá lássuk mi is, hogy valamint ez a' Fővalóság az erény’ változ- hatlan törvényeivel egyezóleg munkál; úgy szabad választásunkkal soha vissza ne éljünk. A’ magasztos szabadság abban áll, hogy ember tudjon uralkodni indulatján , hogy ennek ingerei a’ jó, a’ szent útról el ne vonják; mert ellenben, valaki a’ bűnnek szolgál, a’ bűnnek rabjává lesz, nem él szabadon, a’ mint maga Jésus nyi- latkozék: Bizony bizony mondom nék- tek, hogy minden, a’ ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A’ szolga pedig nem marad a’ házban örökké, a’ fiú pedig megmarad örökké. Ha azért a’fiú titeket megszabadít, bizonnyal szabadosok lesztek. (Ján. 3. 31.)

— 39 -