Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

1$

solia, vagy csak az erkölcsi tervéin 11 \ il- vános megszegése következésében ment egy-ki. Az elsőre eliszonyúl az okosság , a' másodikat józanul helybe nem hagyhatja. Ekkor némely tökéletes vigasztalásnak kell föltűnni, hogy a' szívnek okossággaíi küzdése, ’s boldogtalan helyzete megszüntessék. — Már pedig egyéb vigasztalásunk, ha természeti gyarlóságunkra visszatekintünk, nem találta— tik, minthogy ismerjünk, imádjunk Fővalóságot, ki ezt a’ szomor helyzetet megv áltoztathatja, és valóban megváltoz- tatandja. Ha ezen elmélkedés nem illene az okossághoz, akkor ennek kellene megengedni, a’ nyomoroktól szorongó erényes hogy segítsen magán, megszegheti az erkölcsi törvényt, a’ mi képtelenség.

3. Ez életben már az áldások" árasz- tójától Istentől nem kevés adományokat vészén az ember, mit saját érdemeinek nem tulajdoníthat: innen az emberi kebelben szükségképen némely hálaérzet szü- lendik, meily a" józan okosságon is alapul , mivel ez elismeri és kívánja, hogy a’ vett jókat háláljuk meg. Már a" hálaelvételére a" lelketlen természet foghatósság- gal nembir, mert saját határozata nélkül "s szükségkép működik. Tehát a" iníveletlen