Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

340

szonyok, vagy kölcsönösök, mellyek vagy teruiészetszeriutíek , ha az emberek’ természetes léteiénél fogva származtatván, az ész’ vezérletéből tudatnak ’s meghatá- roztatuak; vagy téteményesek, ha a’ keresztény Megváltás’ áldandó tervéből eredvén , egyedül csak az isteni Kijelentés’ utján ismeretesek előttünk.

III.

.4’ mi átalános viszonyunk embertársunkhoz u. in. az átalános és köz kötelességek' talpelve.

Ha embertársunkat egyszerüleg nézzük , és őt csak mint embert egészítő, és lényegi részei, és neki kitűzött rendeltetése szerint figyelemmel kísérjük; valójában ó benne már az Isten’ legjeles'b müvét, ó tőle alkotott fajunk' lényét, ki azo- non tehetségi erővel van fölruháztatva. azon rendeltetés’ czéljáuak elérésére kimutatva, találjuk fel. Az ember tehát különös teremtmény, kit becsülni, szeretni, és sérteni tartozunk, ha csak önmagunkat lealacsonyítani, és elvetni nem akarjuk.

Már ha mindenkinek velünk egyenlő rendeltetése van, ha mindennek, valamim nekünk kötelességgé tétetett önteheíségi erejit kimivelni, az egész természetüket tökéletesíteni, és önrendeltetésük' czélját el-