Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

elegendő ok nélkül. Valóban önmagái vizsgálván az emberi lélek, tudja, bogy máskép gondolkozni éppen nem képes, magán a’ gondoló tehetségen alapulni, hogy így gondolkozzék; sőt mind magáróíi, mind az érezhető ’s tapasztalati adatokróli vizsga egyeztését dongába esni, ha va- lamellv okozatot ok nélkül képezne. —

Hasonlóan a’ tagadhatlan okból az okozatot következteti az okosság; t. i. akárhol rend, titok , összeszövetkezés , mindenben egyetértés van ; ott szükségkép szabad és lelkes okot állít.

A’ másik átalános igazság, melly az ész’ természetében alapul, az ellenszól- lás elve. — Az ész’ lényegét teszi az egyezés, az ész ellenkezetet nem igazolhat, sem nem képezhet mit, a’ miben észbeli ellenkezés van, mert akkor azonon dolgot kellene neki állítani, és tagadni, ez észszörny. Innét nem csak a’ miveit, demiveletlen ember is, ha ama köz talpállításra visszaemlékeztetik szemilileg, észbeveszi , tüstént azt fölfogui képes , és annak ellenév é gondolni sem tud, ha csak észnek lenni meg nem szűnnék. így négy szegü karikát, azon egy élő és holt embert gondolni nem képes az ész.

Ezek az általános, nem tőlünk kigondolt, hanem az ész’természetében rej— 8 —