Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

Efezusiak, mielőtt keresztényekké lettek, elkövettek; hanem rögtön az emberi rom- lotság’ kutforrását mutatja ki mondván : Titeket is betöltött, kik azelőtt az által- hágásoknak és bűnöknek miatta meghal t- tak voltatok. Mellyekben hajdan jártatok a’világ’szelleme szerint, amaz a’levegő égben uralkodó fejedelemnek, a’ megátalkodott hitetlen emberekben most is munkálkodó léleknek kívánsága szerint: mellyekben regeiden mi is minnyájan töltöttük életünket, a' mi testünk’kívánságainak üzésében azokat cselekedvén, mellyeka’ testnek, és vágyódásainak tetszenek, és mint egyebek is csak természetünket tekintvén a haragnak gyermekei valónk. De az irgalmasságban gazdag Isten az ő fölötte nagy szeretőiéből, mellyel szeretett minket, és mikor a’vétkekben meghaltunk vala, minket is együtt megelevenített a’ Klistással ; mert kegyelemből nyertetek üdvösséget; és együtt feltámasztott, és együtt helyheztetett menyekbe a’ Kristus Jésusban. Innen jól értetik , mikép állítható sz. Pál, hogy mi természettől a’ harag’ gyermekei vagyunk, mert tudniillik az eredendő bűn’ első és közönséges kutforrását jeleli ki.