Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

202

pang az Istenség szikrája, de a melly el van temetve. A’ legrégibb költők Írják, hogy az első emberek’ élete kész boldogság volt azon arany időben, mellyből az istenek kedvezéséből együtt kimaradtak. Ovidius' nevezetes mondása volt: látom a’ jót, és helybenhagyom, ’s választom a* rosszat! — Ama ujjabb Bayle nyíltan kimondja önérzését az eredendő bűnről, hogy a’ philosophia más feleletet nem adhat, niint azt: nem tudom, de hiszem, hogy a’legfőbb Bölcseségnekokai voltak , mellyek előttem titkok. Tehát már a’ legrégibb bölcsek vizsgálták az ember’érintett állapotját e’földön, és így következetesen mondák : hogy e’ bontakozott helyzete az embernek vétség’ következtében tiint ki, mint mond sz. Ágoston: Az igaz Isten alatt nyomorult senki sem lehet, csak ha érdemli.

Már a’ nagy Mójzes" könyveiben egész szófüzeteket olvashatni, mellyek az ember’ bontakozott természetétképeztetik. A' mint kellemetes a’ jó illat az embereknek , ollyan kedves volt Isten előtt Noénak hálaadása azért is, mivel a’ bémutatott áldozat valamint egyéb ószövetségi áldozatok az ígért Idvözitőnek engesztelő áldozatja! ábrázolá. Azért mondá Isten Noénak : semmiképen nem átkozom meg ezu-