Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

193 Fölségeit ösmerendjük, avagy a'mini ír­va vagyon: Meglátjuk őt, a’ mint vagyon. (I. Ján. 3. 2.) Szinről-szinre. (I. Kor. 13. 12.) És vele örökön öröké országolni fo­gunk. (Jel. 22. 5.) A’ nekünk kitűzött boldogság tehát ollyan, hogy azt sem az ész’ segédével egyedül ismerni, sem követölni, sem csak természeti tehetségekkel megszereznünk nem lehet. De az ész sem gördíthet vala­mit az ellen ön elveiből; mert azt csak ak­kor tehetné , ha a’ mi természeti rendel­tetésünknél valami csekélyebbet mutatott volna ki az Isten, avagy magasba!, és a’ mi tehetségi erőnkkel el nem érhető vé­get eszközök nélkül. A’ mi nem lett meg, mivel az isteni Kijelentésből tudjuk, hogy az Isten uéinelly eszközöket, Szentsé­geket szerzett, hogy végrendeltetést nyerjünk. Alábbi boldogságot, mint az, mellyel az ész’ vezérléséből tudnunk, és élettettek által megszereznünk lehet, a’ legigasságosabb Isten ki nem jelölhetett; de ennél fenségesebbet megígérni, és an­nak megszerzésére eszközöket, szentsé­geket rendelni, fönséges jótétemény és isteni különös kedvezés. 9 u

Next

/
Oldalképek
Tartalom