Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

175

kell vállalkoznunk, sok nehézségek, mil- lyekkel szükség szembeszállanunk, bennünk el nem igen kedvesen ható érzetek' okai; úgy azon áldandó eszközöket, mel- lyek által mind bünbocsánatot, mind a’ mi végrendeltetésüukhez juttató képes voltot a’ Szent-Lélek munkál bennünk, az isteni nyilatkozíaíás tudatván velünk, vigasztalással, és lelki erővel megtelik keblünk és bizton hisszük, hogy a’ mit magunktól nem tehetünk , ki nem eszközölhetünk, azt ama menyei kedvezés’ adományából birandjuk. Távol legyen gondolnunk is, hogy a1 Szeut-Lélek a’ jót és azzal irá- nyos boldogságot úgy munkálja bennünk, hogy a’ mi helyzetünk szenvedő legyen csak , mert ő reánk egyedül szükséges képességet áraszt, melíyet ha nem használunk, soha jók, boldogok nem lehetünk; végrendeltetést nem érhetünk, legfőbb köteleségünk pedig azt megkívánja , hogy végrendeltetést érjünk.

3. Mivel a’ Szent-Lélek eszközetle- nül munkál bennünk; igaz a’mit sz. Pál is említ: hogy mi az Isten’előtemplomai vagyunk. Innét helyesen következteti: szükség vigyáznunk ’s oda intéznünk dolgainkat, hogy azonon temploma Istennek, melly mi vagyunk, pulya és pogonyaság , V'agy rósz erköícsiséggel meg ne fertőz les-