Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

158 rek’ vSzámiÜiatlan sorában; ki, valamit a' megszegett törvény következtében elmu­lasztottak, kipótolhat^. A’Jésusban t.i.az isteni természet’ a’ hozzánk hasonló való­ságos emberi természettel egy Személy­ben összeköttetett. O neki mint embernek viszonyai Voltak az Atyához, mellyben ngy cselekedhetett, a’ mint kelletett vol­na cselekedni az embernek az erkölcsi tör­vény’ bétöltésére. Mint Isten nem fíigge az Atyától, hanem egészen vele egyenlő teremtinényi kötelességei az Atyához nem voltak. Jésns tehát mint isteni Személy az emberi viszonyokban ön Attya iránt enge­delmességet, hálát hódoló tiszteletet mu­tathatott, a’ mi az ö tartozásán fölül volt; és azért azok a’tettek pótlékül szolgálha- tának az elkövetett bűnökért, és hibákért. 3 A’ Jésus által lett Megváltás’ tudo­mányából következik, hogy az ember* lel­ki igazultsága, és bűnös állapotából az Isten’ kedvezésébe áttétele kényszerito- leg vitetik véghez; ekép ott vagyunk, hogy jobbulásunkat fölöslegesnek tartván, a’ jó cselekedetek’ gyakorlásában erőtle­nekké tétetünk; mert a’ Jésus által lett helyettes elégtétel nem tekintve az embe­rek1 jobbulására történt meg. ^ Felelet: De jóllehet az Űr Jésus a’ mi összehatásuuk ’s együtt munkálásunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom