Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

127

tói mindenek vágynak, és mi őhozzá tartozunk. (I. Kor. 8.) A’ Korintlmsiakat inti, hogy a' bálványozóktól, kik még azon Egyházban nem kis számmal mutatkoznak, tettleg ójják magokat. Hogy islehet- ne azért kétkedni a’ Jésus’ istenségéről ’s mindenhatóságáról, minthogy azonon helyen, azon lélekkel mond ja : És Úr Jésus Kristus, ki által mindenek, és mi ó általa.

Elvégre, még nehezebb folyamit az a’ hely, hol ezeket olvassuk: Mindeneket az ó lába alá vetett az Isten I. Kor. 15. 26. Holott pedig ugyan sz. Pálnál olvashatni: Mindenek az ö birodalma alá vettettek, azt kivéve kétség kívül, ki neki mindeneket alája vetett (még a' végsó halandóságot is) Miuekutáuna pedig mindenek az ó birodalma alá vettetnek; akkor maga a’ Fiú is annak alája vettetik , a’ ki neki mindeneket birodalmába adott, úgy hogy az Isten egyedül legyen mindenekben minden.

Felelet: Itt csak szó van a’ mi Közbenjárónk Jésusunk' fenséges tisztéről, a’ melly majd hajdanta véget érend. Tudniillik a megtestesülés elölt képezett Fiú, isteni Személy (divinum subjectum) az Atyával mindenekben egyenlő; igaz Isten. Ez az öröktől fogva élő Személy emberi természetet vett föl, hogy bennünket a' bűntől, pokoltól'* az ördög' rabságától meg-