Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

115

1. Jésus önmagától és öröktől fogva valónak mondatik: Miképen az Atyának , úgy a’ Fiúnak élete vagyon önmagában. (Ján. 5.) Aztán Jésus az Atyához könyörögvén, így szóll: Dicsőíts meg engem te Atya tennenmagadnál a’ dicsőséggel, mellyel birék, mielőtt a’világ volna te nálad. (Ján. 17.) Jésus mondatik elsőnek , utolsónak. (Tií. Jelen. 22.) örök életnek. (I. Ján. 1.)

2. ) Jésus mondatik mindenhatónak : Mindenek ő általa lettek, és ő nála nélkül semmi sem lett, a’ mi lett. (Ján 1.) Mivel a’ harmadik versében sz. Jánosnak érintetik a’ mindennek, a’ mi az időben kezdett lenni teremtése: itt a’ teremtést előző kezdet öröktől fogvaságot jelent; azért mondja sz. Máté a’ Jésusról: Adatott nekem hatalom az égen, és a’ földön.

3. Mondatik Mindentudónak: látta Jésus az ő gondolatjukat. (Mát. 9.) Megjövendölte ő kínszenvedéseit, halálát, Is- kariotes Judás által lett elárulíatását, a’ tanítványok' üldöztetéseit $ ide czéloznak amaz igék: A’ mint engem az Atya ismer, én is ismerem az Atyát. (Ján. 10.)

4. Az isteni Kijelentés oly tisztelet imádásí tulajdonit Jésusnak, a’ minéműt az Atyának, mondván: Az Atya nem Ítél senkit, hanem minden ítéletet a’ Fiúra bi-