Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

105

sziásnak rendeltetését; az ó uj országát, és szenvedéseinek okait jól ismerték.

Jésusnak istenségéróli tanúbizonysága először előjő a’ Nikodéinussal való beszélgetésben ; mert midőn mondotta neki Jésus, hogy mindekinek újra születni kell vízből és Szent-Lélekből; és Nikodemus ezt adná válaszul, hogy ö nem érti, miképen történhetnék meg az 5 Jésus azt hozá föl: A’ mit tudunk, azt beszédjük, és a’ mit láttunk, a’ felől teszünk bizonyságot, de a’ mi bizonyságtételünket be nem veszitek. Ha a’ földieket, mellyek- röí szóllottam nektek, nem hiszitek; miképen fogjátok hinni a’ inenyeieket, ha azokról szóllandok ? Már pedig senki nem ment föl menybe, hanem csak az, ki alá szállott menyből, az Embernek Fia, ki menyben vagyon. (Ján. 3. 11. 12. 13.) A’ fölhozott igékből világosan kitetszik, hogy Jésus’ bizonyságtétele szerint ő Isten’ főküldöttje, ki előtt, mivel menyből szállá le, minden isteni titkok ’s végzetek ismeretesek tökéletesen.

2. Midőn Jésus egy harmincznyolcz esztendeig szenvedő súlyos beteget meggyógyított volna Szombaton, a’ Szombat miatt őt gúnyoló zsidóknak mondotta: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (5.17.) az az: az én