Hoványi Ferenc: Könyvnélküli katechismus katholicus lelkészek használatára (Budae, 1847) - 22.385

93

Mit mondott akkor a’ kenyér felett? Vegyétek és egyétek, ez az én testem.

A’ poha'r felett? Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem.

Es mit tett? Adá tanitványinak mind a’ kettőt.

Es mit parancsolt? Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre.

Tehát mit adott akkor Kr. Urunk az ő tanitványinak? Testét és vérét.

Es mit parancsolt? Hogy ők is azt cselekedjék.

Megtartották ezt a’ parancsolatot az apostolok? Meg.

Az apostolok után is megtartotta az anyaszentegy- ház? Meg mindig.

Valljon most is megtesszük azt? Meg.

Mikor? Valahányszor misét mond a’ pap, és vagy csak ő maga , vagy többen is áldoznak.

Hát mikor az apostolok az utolsó vacsorán áldoztak, miért adta Kr. Urunk nekik a’ maga testét és vérét? Mert szerette őket.

Hát minket szeret Kr. Urunk? Igen.

Mivel mutatja meg, hogy szeret minket is? Nekünk is, mikor áldozunk, adja testét és vérét, ügy mint az apostoloknak.

De ugyan hogy lett abból a’ kenyérből és borból Krisztus’ teste es vére az utolsó vacsorán ? Úgy hogy Kr. Urunk akarta és mondotta hogy legyen.

Kinek a’ szavára lett akkor az a’ nagy csuda? Krisztus Urunk szavára.

Hát most a’ misében kinek a’ szavára lesz? Most is Krisztus Urunk szavára: mikora’ pap épen azt mondja, a’ mit Kr. Urunk mondott az utolsó vacsorán