Hoványi Ferenc: Könyvnélküli katechismus katholicus lelkészek használatára (Budae, 1847) - 22.385

64

Miért mondod mindennapi kenyerünket? Mert nem kell kérni nagyon sokat, csak a’ mennyi szükséges.

Mikor kenyeret mondasz, egyebet nem kérsz? Azzal a’ szóval mindent kérek,a’ mire szükségem van, ruhát, meleg szobát ’sat.

Hát a’ lelkednekki ád kenyeret? Kr. Urunk.

Mikor? Mikor igazságra tanít az anyaszentegy- ház által.

Hát még mikor? Mikor áldozunk a’ templomban , akkor Kr. Urunk maga magát adja nékünk az oltári szentségben.

Ha te roszat tettél, mit kell akkor cselekedni? Kérni kell az Istent, hogy engedjen meg.

De ha te más gyermekre haragszol, ér akkor valamit hogy kéred az Istent? Addig mig haragszom nem ér semmit.

Mit monda’ szentirás? Ha áldozni akarsz az oltárnál és eszedbe jut, hogy valakivel bajod van: hadd ott az áldozatot, és menj előbb megbékélni felebarátoddal; azutan jöjj vissza áldozni. Sz. Máté 5. 23. 24.

Tehát ha te akarod, hogy téged szeressen az Isten, mit kell tenned? En is szeretek minden embert.

Ha akarod, hogy neked az Isten elengedje mikor roszat tettél, mit kell tenned? Én is elengedem, ha valaki engem megbánt.

Hogy mondja azt a’ mi atyánk? „Es bocsásd meg a’ mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek.“