Hoványi Ferenc: Könyvnélküli katechismus katholicus lelkészek használatára (Budae, 1847) - 22.385

VI oda vinni, oily állapotba helyezni a’ gyermeket, hogy ezen, vagy az ezekhez hasonló, felelete­ket magától adhassa Itt is áll az, hogy a’ pusz­ta betű megöl, s a’ katechetának buzgó lelke, éber szelleme az, mi életet önthet e’ kis könyv­be. Reményiem életet leheli e’ miibe minden lelkes tanító, ki saját érzetéből tudja, hogy nem lehet leírni azon lelki gyönyört, mellyel ártat­lan kisdedek ajkairól viszhangzani halljuk az élet igéit. De épen ezért örömét c jelen kísér­letben csak is az találandja, kinek hite legdrá­gább kincse lévén, ennek minden lehető alak­ban terjesztését, ’s minél korábbi megalapítását szivén hordja; mások legfeljebb szánakodva mo­solyogni fognak azon, hogy lehet a’ drága szép időt illy gyermekségekre vesztegetni. Szeretem hinni hogy paptársaim mind, kivétel nélkül, az elöbbeniek közé tartoznak. Szokott imádságáink’ sorozatához csatoltam az előadás’ rendét: mert. épen ezen imáinkkal kezdődik nállunk minden házi vallásos neve­lés; ezeket mind , vagy legalább némellyeket, már tudva küldetnek a gyermekek kezeink alá. Igen szükséges tehát ezen imádságok értelmébe vezetni mielőbb a kis tanítványt. Külömben is épen nem valami uj rendszer’ alkotása, hanem mostani tankönyveink mellett, az elemi vallás

Next

/
Oldalképek
Tartalom