Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

78

mert o ebben a’ legüdvösebb táplálmánynyal kínálja meg lelkünket; minélfogva a’ szentek ebben a’ siralom-völgyben csakugyan, szom- juzó szarvasokként, siettek a’ paradicsomnak ezen forrásához.

A’ szent emlékezetű Alvarezzo Boltizsár szórakoztató foglalatosságok közben többször azon tájakra nézett, a’hol az oltári-szentséget tudta 1 nni; ezt napjában gyakran meglátogatta, és néha egész éjjeleket töltött előtte. Ivönyekre fakadt annak elgondoltára, hogy a’ világ’ na- gyainak palotái tömve vannak emberekkel, kik embernek, egy ollyannak, kitől csak hiú, földi jótéteményt várhatnak, udvarolnak, a’ templomok pedig üresek, mellyekben mégis a’ menny- és földnek teremtője, a’ királyok’ királya lakik, ki véghetetlen, örökkévaló kincsek' bőségével bírva, a’ földön, leereszkedve a’ mi nyomorúságunkhoz, a’ szeretet’ trónján jelen van köztünk. Szerfölött boldogoknak mondotta a’ szerzeteseket, mivelhogy valahányszor akarják, éjjel és nappal, saját házaikban meglátogathatják ezen nagy urat; melly szerencsében mások a’ világban nem igen részesülhetnek.

Minthogy tehát, én édes Megváltóm! nem tekintve bűneimet ’s oily véghetetlen sze retet iránti háladatlanságomat, mégis túláradó

4