Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

IV

meg ezer példányokban elterjedt „szentséglátogatásait“ magyarra fordítva ezennel közrebocsátom.

Kell, hogy ezen ajtatosság, mellyegyko- ron a’ magyar, hitéletben buzgóbb, őseinknél (mikép a’látomásomra jutott régi magyar imád- ságos-könyvekböl látomjnagyobb buzgóságnak örvendett, jelennel pedig alig hogy csak né- melly istenesebb lelkektől itt-olt gyakorolta- tik; — kell hogy a’ hitágozat az ur Jézusnak az oltári-szentségben szünetlen kegyelmes jelenlétéről az ur Jézusnak magyar híveinél is életbe menjen, hatalmasabban fölgerjedjen, miszerint ezen hitágozat is meghozza köztünk maga áldásos gyümölcseit.

Jártam külföldön, láttam Stiria és Tirol’ népének becsületességét, vallásosságát; kérdezősködtem forrása után, és Schlőr azt felelte nekem: „Ezt mind az oltári-szentség által eszközöljük.“

Olvasd el, hivő keresztény, a’ fönnevezett szent tanárnak imitt következő „Elöleges tanulságait“ ezen ajtatosság’ gyakorlatát illetőleg; és ha keressz, találandasz is magadnak módot naponkint kis időre az ur Jézust meg-meg látogatni szerelmének, szivének szentségében. Az áldása meglesz.

Azt mondja az Ur: „Jöjjetek hozzám, kik elcsüggedtek ’s terhelve vagytok , én meg- enyhitelek, megvigasztallak benneteket!“

.....

Irám, Pesten, a’ Bold. Szűz szeplőtelen fogantatása’ ünnepén, 1849. N. J.