Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

28

„Nincs keserűség az ő társaságában, és vele lenni csak édes, csak örvendetes lehet.“ (Bölcs. 8.) A’világ’ fiai olly sok gyönyörűséget találnak egymáson, hogy egész napokat vesztenek el vele, hogy egymással társalkodhassanak. Csak a ki nem ismeri azúr Jézust, csak az unatkozhatik nála az oltári-szentségben; mert a’ szentek földi mennyországukat találták nála, és a’ szentek mennyegben egök’ egét élik az ő jelenlétében, és midőn az angyalok és szentek meny- nyegben színről színre látják és imádják ő szent felségét, nekünk ezen árnyék világban kell hogy abban álljon földi mennyországunk, hahogy őt a’ kenyér és bor’ színének árnyéka alatti jelenlétében imádhatjuk, vele társalkod- hatunk, nála vigasztalást kereshetünk fájdalmunkban, erőt szenvedéseink- ’s küzdéseinkben, áldást fáradalmainkra, nyugodalmat lelkűnknek.

Szeplőtelen bárány, ártatlan Jézus, ki magadat a’ keresztién áldozatul adád miérttünk, emlékezzél, hogy én is egyike vagyok azon lelkeknek, kiket annyi kínszenvedések,