Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

17 ezzel fölajánlom mennyei atyádnak, én uram Istenemnek, és kérem ő szent fölségét ne­vedben, hogy hozzád való szeretetből ’s érde­meid’ tekintetéből kérésemet kegyesen fogad­ni ’s meghallgatni méltóztassék. Lelki áldozás. Édes Jézus! hiszem és vallom, hogy az ollári-szentségben valóban jelen vagy. Szeret­lek mindenek fölött, és kívánlak magamhoz szivembe fogadni. De minthogy jelenben nem vehetlek magamhoz valósággal: juj legalább lelkiképen hozzám szent malasztoddal, ’s fog­lald el szivemet. Ölellek, én Üdvözítőm ! és szívvel lélekkel veled egyesülök, mintha va­lósággal hajlékomba jöttél volna. Szentséges szivednek ajánlom ’s föláldozom elmém’ min­den gondolatját, szivem’minden gerjedelmét, te lelkem’ egyetlen vágyreménye ’s örök üd­vössége ! Ne engedj soha többé magadtól el­szakadni. Imádság] a Boldogságos Szűzhez. Szeplőtelen szűz anya Mária! hozzád, én Uram Istenem’ anyjához, menny- és föld­nek királynéjához, a’ bűnösök’ szószólójához, reményéhez és ótalmához, te hozzád folya­

Next

/
Oldalképek
Tartalom