Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222
— 15 — Szivbeli hódolat. Ur Jézus, cn édes Üdvözítőm! ki az emberek iránti szeretetből a’ szentségek’ szentségében kegyesség és malasziteljes sziveddel éjjel nappal jelen vagy, ’s mindnyáját, kik hozzád járulnak, elvárod , magadhoz hívod és kegyesen fogadod: hiszem teljes telkemből, hogy az oltári-szentségben valósággal jelen vagy; imádlak semmiségem’ mélyéből, és hálát mondok az olly számos kegyelmekért, meliyekkel minden érdemem nélkül megajándékoztál; kiváltkép pedig azért, hogy saját magadat adád ezen szentségben, hogy szent - séges szűz anyádat szólómul adtad, ’s ezen szent helyen meghívtál magadhoz. Üdvözlöm tehát jelenben szeretetteljes szivedet, és pedig először: hogy hálát mondjak ezen nagy kegyelemért, hogy itt meglátogathatlak; másodszor: hogy minden bántalmakért, mely- lyekkel ellenségeid, a’hitetlenek, eretnekekés istentelen katholikusok illetnek, megkövesselek; ’s harmadszor: hogy jelen tisztelkedésem .............................' '