Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b
sek, szerények, s minden tekintetben szentek lőnek, s oily királyok fényletlek közöltök , kik a keresztény hit díszei s ékei voltak. S hogy ollyasokat nevelhettek , csak az evangéliumi törvény hatalma okozhatta, mint Theodores a törvényekről irt könyvében hoszszasan vitatja.“ így érzett Baronius a magyarokról megtérésök előtt s után *> A magyarok megtérítését mind azon főpapok, kikhez a tartomány metropolilai joggal tartozott, mind a katholika egyház fejét a római pápák szívökön hordozták. — YIII-ik István pápa ugyan is, ki 939-ben választatott, Herolf juvaviai, és Gellert passaui érsekek közölt vetélkedés támadván, ez utóbbinak kedvezett, „mivel ez mond Hansiz, gondolatait a magyarok megtérítésére intézte, Gellert részén volt, ezzel egyszersmind szándéka létesítésére munkálandó; ezokért a magyarok iránti gondoskodásra Gellértet szorgalmatosán intette mint írja Ciacconius és Vechietus **_).“ Mellyik évtől kelljen pedig a magyarok megtérése korszakát kezdeni, s ki volt első apostoluk, olly kérdések, mel- lyek megoldásában a történetírók egymástól különböznek. Katona e kérdés megfejtésére különös czikket szentelt, s 974-töl számitandónak véli, midőn Piliyrin apostoli munkáját elkezdette, — Ámbár már Takson időszakából 97i-ben emlékezik Sz. Wolfgang munkáiról. Schwartz, ki a térítés dicsőségét a görögöknek akarja minden áron tulajdonítni a 943-ban a görögökkel kötött békekötéssel, s ennek következtében Bolcsud és Gyula vezérek megkereszlelésével kezdi a magyar keresztény világot, milly joggal, szorosabb vizsgálatra méltatták többen ***3 sz. Adalbert életirója ****) Geysa nejéről Saroltáról, sz. István any— 19 — *) Baron Tom. VI. ad a. 444.— **) L. Fejér Codex Diplomat. T. I. az oklevelet 937-dik évből közli, mellének czime mind a két „indexben,“ mind a gyűjtemény I-ső köt. 244-ik lapján következő: „4. Ch. 937. Leo P. VII. Gerhardum A. Episcopum Pataviensem pallio ornat, et ad Hunyaros convertendos hortatur.“—***) L. KatonaHist. Ducum p. 41-5. — Pray Annál. Hung. P. III. L. II. pag. 395. Stilting acta SS. Sept. T. I. p. 484. — ****) Vita S. Adalbert:' C. V. Kat. I. 413. 2*