Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b
12 — „0 vices rerum, bene versa forma! Invii monies prius et cruenti, Nunc tegunt versos Monachis latrones Pacis alumnos. Mos ubi quondam fuerat ferarum, Nunc ibi rilus viget Angelorum, Et latet justus, quibus ipse latro Vixit in antris.“ A mostani Servia, a hajdani felső Moesia része volt, mellynek fővárosa Singidunum , most Semendrianak neveztetik. A magyarok Véyszendrönek is híjják , a határszélektől s sz. Andrástól kölcsönözvén a nevet. 585 ben az Avarok foglalták el, később Salamon és Il ik Endre alatt a Magyarok birtokába jött, s ebben 1400-ig meg is maradt, midőn a törökjárom alá jutott. Itt is kétségnélküli nyomaira találunk már a 4-ik században a keresztény hitnek; — mert 325-ben Licinius Császár saját elnöklete alatt Herrnylus és Stratonicus előkelő keresztényeket kérdőre vette, és sok kínzások után, állandóságukat tapasztalván, Isler folyóba vettette. — Az ő szenvedésüket elsőben görögül Melaphrastes irta, — latinra Lipoman , és Surius fordították. Bolland őket követve kiadta *). Szent Jeromos Laetához irt levelében emlékezik a Hun- nok megtéréséről, — melly szavak nyomán Baronius 302-ik évben e megtérést sz. TheotimusnzV. tulajdonítja, ki Arcadius császár alatt élt, jelen volt a constanlinapoli zsinaton, és Aranyszájú János mellett állt, Epiphaníus és Theophilius ellen Origenes munkái ügyében. Felőle azonban nem többet tudunk, mint a mi Sozomenusnál van:**). „Ugyanazon időben a tömi, és egyéb szittya egyházakat Theotimus szittya, a bölcseletben növekedett férfiú kormányozta, kit erényeiért bámulván és dicsérvén a Hunnok, Ister lakói, a Romaiak istenének (ártották.“ *) I.. Acta SSlur. Hung. pag\ 9. — **) L. IIb. V!I. cap. 25.
