Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b

s nagyobb terjedésre jutott igaz hit dicsősége főleg Sz. Severint illeti.

Sz. Márk tanítványairól, Juventiusról és Syrusról a római vértanuk könyve tesz említési *). Ugyanerre utal Symmachus pápa 504-ben Theodor lorchi érsekhez írván, s II. Agapit pápa bullájában. — A német irók közül pedig Velser Noricum- ról azt állítja, hagyomány szerint vagy Sz. Péter, vagy Sz. Márk, vagy Hermagorás által nyerte a hit ajándékát**). Han- siz által a XV-ik századból idézett író, Syrust Papiába, Even- liust Brixiába, Lorchba Lőrinczet küldötteknek említi. Melly adatok összesen e hagyomány hitelessége felöl bizonyílnak. — Sz. Lukácsról, hasonló ős hiedelem tartja, hogy Noricumban hirdette az Evangeliomot. Mert Sz. Páltól elválván Galliába ment, melly nevezet alatt hihetőleg a havasokon innen létező Galliát CGallia Cisalpina) kell érteni. ***) Sokkal bizonyosabb, hogy a Feltrei megyében, melly Tirol részét foglalja magában , s Hermagoras, aquilejai főpásztor a tridenti vidéken apostoli hivatalt viseltek ****). A második században Luciusról említte- lik, ki Yindeliciában a Churiaknak, s Agostaiaknak volt apostola , hogy Rhetiaba is rándult. Briltannia királya volt ugyan is Lucius, s Eleuthcr pápától Evangeliom hirdetőit kérvén, a

*) Martyrol. Rom. pridie idus Septembris: Juventius episcopus a

B. Hermagora discipulo S. Marci Evangélistáé ad eam urbem (Ticinum) unacum S. Syro directus est, et ambo illic Christi Evangelium praedicantes et magnis virtutibus ac miraculis corruscantes

etiam vicinas urbes divinis operibus illustrarunt. — Ugyanerről lásd: Acta SS. Bollandiana T. IÍ. Febr. f. 153. — Barunius in Notis ad Martyrol. Rom. ad diem XII. Sept. p. 338. — **) L. Rerum Bo- icar. L. III. f. 91. — ***) L. Epiphanius haeres.51-a„Idque ipse (S. Lucas) primum in Dalmatia, Gallia, et Italia et Macedonia praestitit, sed praeprimis in Gallia. — Mellyre Hansiz t. I. fol. 14. megjegyzi: nihil est vulgatius apud Scriptores Graecos, quam Germaniae tribuere nomen Galliae, more veteri, quo vocabulum Celtarum Gallis et Germanis erat Commune. — Plinius lib. 18 : „Vomerum genus in Rhetia Galliae inventum" refert. — ****) L. Martyr. Rom. VII. Idus Novemb. — Breviar. Patavinum in II. Noolurno. — Hermago- rásról. Martyr. Rom. IV a Idus Julii.