Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 1. könyv: Europa délnyugoti része (Pápa, 1850) - 16a
- 7 — hirdetésével foglalkozván, nyilatkoztai ja: más városokuak is kell hirdetni az Isten országát, mert azért küldettem*). A mi tartalmát illeti e jelen iratnak, mondhatom a magyar irodalomban eddig ismeretlen, suj munkát nyújtok az olvasó közönség kezébe, s még is olly régi nevet adtam neki, milly régi a világ. A tartalommal egyezöleg nevezhettem volna ugyan is „egyházi államtannak“ vagy is statislíkának, s illy tartalmú s nevű könyvet irodalmunkban nem ismerek, de inkább akartam a bibliából kölcsönözni nevezetet, melly az Isten országát a világ kezdetével öszve kapcsolja, s a hol a hívők serege éghajlat, nemzet, tartomány, nyelv különbség nélkül Isten országát a földön képezi. CL- II. Zsolt. 6. Luk. i7, 21. Natal. Alex. Hist. Eccl. T. III. Diss. V. p. 124.) Mennyire hasznos és szükséges illy kézikönyv, felesleges volna hosszasan fejtegetni, miután e nélkül valamint á haj^ dani úgy ujabbkori egyházi történetet világosan felfogni, és érteni lehetetlen, hírlapokat olvasni pedig mellyek a jelenkor olvasmányai között napi éldelelté váltak, illy előismeretek nélkül kevés haszonnal jár. Rég érzették e szükséget a tudományok szentélyébe mély- lyebbeu avatott férfiak,s részint az egyház történet előzményei k'özött szenteltek némi helyet a hierarchiai szerkezet ismertetésének, részint önálló munkákban igyekeztek az egyház alkató részeit leírni, mert ki az egyház isteni eredetét élő hittel hiszi, ki annak bámulatos elterjedését, mint a gondviselés legkitűnőbb müvét tekinti, arra nézve az illy részletes taglalás legforróbb kívánataival találkozik. De sokkal fontosabb azon kérdés e tárgyalásnál, milly rendszernek adassák elsőbbség, — vájjon kielégitheti-e a rendszer féríiát, a betiirendi névjegyzék, melly a világ megyéiről hajdan s újabb időkben közöltetett,— vagy a nemzetek tekintessenek-e egyházi szempontból is, mint az egyház alkatrészeinek különböztető vonalai, vagy ezeket egyesiíve mennyire lehet, egy har) hak. IV, 3.
