Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

89

talás után mondhatni: hogy ahol buzgó és példás a’ pap, — kegyes, jámbor életű, és einberszereíű a’ földes úr, — igazságos, és szegény ember sorsát méltányolni tudó a’ szol* gabiró, — ott a’ nép , ha egyébb helybéli akadályuk nincsenek, — általán erköltsös, vallásos, kötelességét tudó, és örömest tellyesitő, engedelmes, és igyekező, szóval: sorsához képest boldog, megelégedett. — Ellenben tudnék megnevezni sok helyeket, és tájakat, a’ hol rendszeresebb oskolai tanítás mellett is a’ népet — és kivált ennek egy — rangjára nézve előkelőbb állását igénylő osztályát szomoritó erkölcsi romlotság, és elfajúltság bélyegzi. —

De ime már igen is messze eltértem ezé- lomtól, visszá térek tehát annak megmutatására: hogy az egyházi Rend az Anyaszent- egyháznak dicsőségére, — az Ország és nemezét virágoz tatására, — ’s a’ szenvedő emberiség’ enyhítésére hajdan, mint jelen korban tömérdek áldozatot tett, ’s tesz most is, habár jótékony adakozásai Hírlapok által nem mindég trombitáltattnak szét; mi ha néha történik : bizonyosan akaratjuk ellen van. —

Elmellőzvén a’ régibb időket, mellyek a’ Clerus bőkezűségét nem kevésbbé tanúsítják, csak az újjabb időkből hozom fel a’ követkek