Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135
strum suum fert laborem proprium; illi vero et suum, et singulorum ,* ideo sicut illi pro omnibus vobis, ita et vos pro eis laborare debetis, in tantum, ut si necessitas fuerit, animas vestras pro eis potiatis,u Ez már a’ mostani Korszelemme! meg nem férne, mi oily nagy áldozatot senkitől nem kívánunk; sőtt Üdvözítőnk példája után önnön magunkat a’ híveknek lelki üdvösségükéit feláldozni készek vagyunk; de azt is méltán megkívánhatjuk, hogy fáradozásainktól , és terhes kötelességeinktől a’ méltányos elismérés meg ne vonaíassék; inellyek- ről — a’ mint fellyebb látánk — Sz. Istvánnak egészen más fogalma volt mint Ns. Boi- sod Vármegyének. — És valóban olly mód felett terhesek, — és mint az Isten, mint a’világ előtt olly nagy felelőséggel járók a’ püspöki czimhez kötött kötelességek: hogy a’ ki azokat kellőképen isméri, és híven tellyesí- teni akarja, — nem hogy ezen méltóság elnyerésére czélyzó vágy szállna meg keblét, sött inkább meg kell borzadnia annak meggondolására : ha majd a’ Mindenhatónak örök végzése emez Hivatallal járó gondoknak, és terheknek viselését gyenge vállaira bizandja. — Tizenöt évig két Püspöknek oldala mellett nem csak szemmel látó tanúja, — de
