Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

ve egy bizonyos párt által csak abigolságiiak, és political szintúgy, mint vallásbéli elkor- csosúlásnak Symbolumáúl eddig használtatott, Ns. Borsod vármegye, mint az utánzásra méltó Paradigmát elünkbe állítja, és azt, minta’ iniveltség ösvényén haladottat már azért is égik magasztalja, mert elég merész volt a’ papi Jószágot szentségtelenűl magához ragadni* A’ személy- és birtokbéli bátorság, hogy minden közállománynak talpköve , — hogy az enyim ’s a’ tied a’ köztársaságnak legsarkalatosabb Törvényei, és minden földi boldogságnak alapjai, nem szükség okokkal támogatni, valamint azt sem : hogy a’ birtok egyenetlenség Jogot nem ád: attól a’ ki többet bír, a’ kissebb birtoké és vagyonú polgárnak kedvéért valamit elvenni. Ezen elvek szintannyi politicus axiómák! a’ birtok egyenlőség eszméje csupa rémség soha nem valósulható. Azon birtok külömbséget, inelly a’ köztársaságban észrevéftetik, csak a keresztény Hitnek nagy parancsa, t. i. a ’ felebaráti «szeretet ki egyenlíteni képes, melly a'gazdagnak is, a' szegénynek is törvényt szabb: amannak, hogy felebarátját segítse, emennek, hogy másét magánál gazdagabét ne kiványa. —

Minden embernek,ki a’ társaságnak tagja , van joga kívánni a’ közhatóságtól, hogy