Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

Szomorú Halotti Gyülekezet /

A’ Vallás, teszi az embert Emberré, valamint a’ Társaságot is emberi Társasággá! — E’ volt, mint közelebb meghaltátok, halotti elmélkedésemnek méltó Tárgya: illő hát, hogy ez adjon bérekesztő véget is szomorú Beszédemnek; úgy reménylvénn, hogy ezen fényes Gyülekezetnek érzési’s az Orátornak előadási edgymás köztt szerentsésenn megedgyeztek. Mikor hát most első tiszteletünket a’ Vallásnak megadtuk , abbéli kötelességünket is hívenn betöltöttük, hogy a’ Vallástanitótól, tartozott tiszteletünket meg nem tagadtuk. Mert ha a’ Vallástanitók, az Idvessé- ges tudománynak tárházi az Ekklé’siai Gyülekezetekbe, — ha ők az Isten ajándekinak bolts Safari, ’s a’ virtusos életnek példás remeki, — ha Ők azon hűséges Orállók, a’ kik minden veszedelmek köztt is rettenhetetlen bátorsággal Nyáj- jaik körül ’strását állnak: ki volna azon érzéketlen, a’ ki ennyi érdemek elesmérésével, edgy hív Lelki-Pásztornak, tisztelettel ne adózna? ki lehetne az a’ háláadatlan, a’ki a1 Vallástanítónak jó emlékezetét, még halála utánn is, fenn tartani, kötelességének ne esmerné? — A’ minthogy, éppenn ez a’ mi mostani halotti Salennitásunk- nak is egyedül való tárgya, hogy a’Vallás eránt viseltető tiszteletünket, néhai Tiszteletes Tudós MAÁR PÉTER Úrnak, tisztességes eltakaritta- tásábann nyilvánn kimutassuk.

Szent a’ Tzél! Szent hát azon foglalatosság is, a’ mit ennek végbe vitelére fordítottunk, mi-