Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

Vallás eránt tartozunk. Nyugodj meg liát az Isteni végzésenn: a’ mit az emberi békételenség ugyan maga kárával feszegethet, de jobbá nem tehet. Huszonhárom Esztendőknek örömei, ha a’ Rendnek engedsz, mostani fajdalmidnak nagy részét eloszlathatják, — és ha sok megkese­redetteknek , ’s bánatos szivüeknek lett elhunyt Férjed vigasztaló Pásztorokká: valyon most, az Ö Intésit, ’s biztatásit, nem önként kötnéd e’ma­gad vigasztaló balsamul a’ szivedre?— Az öröm­be való részvevősre , tsak kis Lélek kell : de a* fájdalmas szenvedést Társunkal megtudni oszta­ni , ez az igaz nagy-Lelküség. Kétségkívül, semmivel sem került, elaludt Férjednek, kissebb tusakodásba, a’ lőledvaló elválás, mint a’ mil- lyennel most Neked, hideg porai felett kell küsz­ködnöd. Ő vigasztalásul , azon kegyes Isteni gondviselést hagyja néked , a’ melly mind kettő­töket 23 Esztendőknek elforgások alatt, kegyel­mes szárnyaival fedezett bé. Köszöni pedig ál­talam, eránta viseltetett tiszta szeretetedet, pél­dás hűségedet, ’s tartós betegségében körülötte végbe vitt hiv ápolgatásidat. Az Özvegyeknek nagy Istene , legyen továbbra is drága életednek hatalmas gondviselője , mig nem ez. élettel meg­elégedve , ’s virtusiddál ama boldogoknak társa­ságokra megérve, földi sátorozásod utánn, a’ Szenteknek Ígért jutalmakba részeltethetsz. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom