Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

Szent Letzke. Tsel. 20.' 24-27. Semmivel vem gondo/oft , az én életem is nékem nem drága; tsak elvégezhessem örömmel az én futásomat, és a’ szolgalatot , mellyet vettem az llr”Jézustól, hogy bizonyságot tégyek az Isten’ kegyelmének Evangyé- liomáról. Es mostan imé én tudom, hogy az én orlzámat többé nem látja edgy is mindnyájatok közzul, kik között által mentem, prédikálván az. Istennek Országát. Azért tudományt tészek nékiek e’ mái napon , hogy én mindeneknek vérektől tiszta vagyok. Mert nem vonogattam magamat, hogy az Istennek minden akaratját nékiek nem hirdettem Válna.,

TJ. iszteleire méltó Keresztyén Halotti Gyülekezeti Az egész élet, mellyet e’ mi magában homályos és hideg Bujdosónkon, a’ földön eltöltünk, ollyan Theatrum, a’ mellyen minden ember, a’ Királytól fogva a’ legutolsó Jobbágyig, a’ Világ* kikiáltott Böltsétöl fogva a’ lelki élet legalsó grá- dittsán éldegélő tudatlanig megjelenik, mihelyt a’ nap’ világát meglátja, vagy tulajdonképpen mihelyt az állati életből az igazán emberi, a* testi léteiből a’ lelki életre ’s léteire kezd kifejtődzni. Azért jelenik pedig meg, hogy mint munkásságra teremtetett vak), elvégezze azt a’munkát, melly a’ születés, a’ testi nevelés és lelki ^formálás, az idői és helyi környülállások, vagy edgy szóval fejezvén ki, a’ bár láthatatlanul, de bizo-