Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

49 hét semmi bátorságos kinézése is, mihelyt azzal nem esmeretes, ki ’s mi ö az állati alatsonyság felett itt e’ világonn? mi a’ Végtzélja az Ö min­den létének ? mitsoda edgybe köttetésbe áll ö a* testi Természettel? ’s ki az, a’ kinek Felségessé­géhez , és igy tökélletes Szentségéhez, végetlen jóságához, határtalan Böltsességéhez, ’s ellene állhatatlan erejéhez bizva , magát fő Tzéljának elérésével biztathatja ? Mert, mikor még én a’ Napnak, Hóidnak, ’s a’ Tsillagoknak forgásit lá­tom, tsak temérdek Testeket bámulok,, *s az ő munkásságoknak tudásával, legfellyebb is Értel­memet ’s képzelÖdésimet legeltetem: de mihelyt mind ezeket, úgy nézem, mint azon Istennek munkáit, a’ ki plántálta az emberi szívbe az er- höltsi Törvényeket, a’ miknek azonba minden testi Rendet is alájok vetett, hogy utoljára is, az erköltsi Rend a’ testi Rendenn győzedelmesked­jen: akkor lesz minden tudományom Vallási ér­zéssé, Vallási igyekezetté, ’s valóságos Életté, így, ha a’ Plánták ’s az állatok Országa körül nézelődöm, tsak a’ Vallás láttatja velem azon imádandó fő Tzélt, hogy ennyi millió teremtések eokasága, az Emberre nézve, edgy ollyatén Os­kola, a’ mellyben ö, ezekkel megesmerkedvénn, ez Ö minden kötelességei tellyesitésekbe való öregbedésre , edgy ollyatén Istennek igazgatása elatt neveltetik, a’ ki valamint ezeknek Terem- töjok, úgy az azokba adott Törvényeknek Vég- rehajtójok is edgyszersmind, egyedül ő. Vala­mint hát az emberek külső tselekedeteiknek 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom