Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

mert ditsekedése lévén abban hogy hiv sáfár, buzgó Pásztor volt, kötelességnek élt, ’s tellye- sen elvégezte a’ szolgálatot, mellyet vett az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyen az Isten kegyelmének Evangyéliomáról, ’s tiszta mindeneknek vérektől; midőn halandó testére nézve meghódolt a’ természeti enyészetnek, halhatatlan lelkére nézve Mennyei Attyához emelkedvén, megditsőittetett és többre bizattatott.

Kesergő Özvegy, Nemes SZARKA JULIANNA Aszszonyság! mikor most edgy Vallás Taníttóját látjuk tőlünk, és kedves Halgatóitól költözni: Te ugyan akkor vérző szívvel érzed szeretett Férjednek tőled e’ földön leendő örökös elválását, és az örökké valóság útjára való elindulását. Érzékeny a’ tsapás, keseríttÖ a’ Scena, — könnyekkel petsételt az a’ bizonyság levél, hogy fájlalod azon édes kötélnek elszakadását, mellyet huszonhárom esztendők letelte alatt, a’ költsönös bizo- dalom ’s hűség, a’ tiszta szeretet, ’s boldogíttó békesség erősített-meg közöttetek. De midőn az érzésnek adózol: légy figyelmetes arra, hogy e’ volt a’ határ , mellyen túl edgymással nem mehettetek ; különösen pedig a’ legyen megsebhe- tett szivednek vigasztalása, hogy elvesztett Férjed a’kötelesség’ szolgálatjában, méltoságos hivatala eránt mind végig megtartott buzgósággal végzetté életét. Ditsősség légyen pedig annak a’ ki a’ kötelesség útján nem hátráll semmi veszedelem elől, — ditsősség légyen annak, a’ki a’ kötelesség szolgálatjában áldozza fel életét! DitsŐs5?

&