Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

321

akármelly nemzetben ’s éghajlat alatt éllyen is el ne lehessen ; sőt ha mindjárt képtelen testiségekben helyheztet.i is azt, annak szükséges voltát kiolthatatlanúl érezze lelkében. Volt is Vallása eleitől fogva az embernek, mert ez természetére tartozott néki, — voltak ezen Vallás’ igazságainak Taníttói, kiknek hivatala szükségesnek esmértetett a’ lelki világosodásra, az erköltsi tökélletesedésre, boldogíttónak tapasztaltatok az edgyes emberekre és a’ polgári társaságra nézve , — tiszteletre méltónak is ítéltetett a’ józan világosodásnak, a1 tiszta erköltsiségnek minden idő szakaszszaiban. Próbát tett a’ néki bőszült vakmerőség, hogy Vallás nélkül, hogy Vallás* Taníttója nélkül el legyen: de siralmasan vette észre bolondságát, ’s viszsza tért Önnön természetében fundált szükséges tiszteletére a’ Vallásnak ’s annak Tanittóinak. Tudatlanság, szilaj aíübolátlanság, erköltstelenség emelték fel fejeket, nyomorúság ostromlotta a’ lakosokat, pusztulás dúlta fel a’ tartományokat ott, a* hol a’ Vallás és annak Tanittóinak tisztelete elveszett. Őrizd meg hát és tartsd tiszteletben, Keresztyén ember. Szent vallásodat, melly világosságot ’s boldogságot hozott az égből a’ földre ; de betsüld meg edgyszersmind azokat-is kik szolgálnak és munkál- lódnak az Egyházi szolgálatban. (1. Kor. 16: 16.)

Ti pedig Vallás Taníttói! kik ember társaitok* értelmi világosíttásában, ’s erköltsi nevelésében fáradoztok, ne tsüggedjetek, ne keseredjetek-el ha nem látjátok mindjárt foganatját szíves fáradozás-