Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

tiszteletéből tellyesítette; — a’ ki nem gondolván semmivel, magát az Apostoli intés szerént (Tit. 2: 7, 8.) példáúl adja a’ jó tselekedetekben; a’ tudományban épséget és méltóságot mutat, tiszta igét tanitt, úgy hogy a’ ki annak ellene veti magát, megszégyenüllyön, semmi gonoszt nem tudván íelöle szóllani; — a’ ki a’ hol szükség volt, vigasztalt, — a’ hol homályosság uralkodott , világosságot gyújtani igyekezett, a’ hol az erköltsök’ tisztasága hajótöréssel fenyegettetett, intett és dorgált, a’ hol a’ köz Jó kivánta munkáját, nem restelkedett, nem rettegett, — a’ki szívesen munkás volt abban, hogy az Anyaszent- egyháznak megvilágosodott lelkű , értelmes, különösen pedig, mivel az Isten a’ szív és a’ tsele- kedet szerént ítél , jó erköltsű Keresztyéneket, a’ polgári társaságnak az igazság és a’ köz Jó eránt buzgó Hazafiakat nevellyen : óh az illyen Vallás’ Tanittó méltán elmondhatja, hogy örömmel végezte-el futását és a’ szolgálatot, mellyet vett az Úr Jézus Krisztustól az Isten’ kegyelme* Evangyéliomának hirdetésére, és hogy tiszta mindeneknek vérektől; mert nem vonogatta magát, hogy az Isten minden akaratját nem hirdette volna. —

Az embereknek nagy része, vagy nem tudván vagy nem akarván a’ dolgok’ belső létébe behatni, tsak a’ külsőkben állapodik-meg figyelmetességé- vel ’s ítéletével. Azt kérdezi tehát itten: ha val- lyon nem lehet, és nem kell-e’ az Egyházi hivatal’ tokélletes folytatását, a’ foganattól és szerentsétől