Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
« • Örökké való Szent Isten! a’ ki tsak egyedül vagy változhatatlan a’ Te ditsősségedben, és minden tökélletességeidbenn, egyebeket pedig változás alá rekesztettél. A’ mi halandóságunkra mutat minden valami e’ Világon vagyon, és mintegy falból kijövő kéz, ezt rajzollya le mi- nékünk: Ember ! elvégeződik a’ Te életed — ha ebben az órábann Te siratsz másokat, a’ jövőben talámTe magad sirattatol. Illy viszontagság alá rekesztetve , sok változás eshetik minden szempillantásban mi rajtunk. Hová lesznek a’ mi örömeink, a’ mellyeket egy darab ideig kóstolunk? Hová lesznek a’ reménységek és bizodalmák, mellyek a’mi szivünket táplál- lyák , mikor azokkal mi magunknak hízelkedünk? Hová lesznek sok jó Barátink, Atyánk- íiai, Szerelmeseink, a’ kikben gyönyörködtünk? Elenyésznek ezek mint a’ pára , és mint a’ kimondott szó elmúlnak mi tőlünk. Oh Felséges Isten! el kellene illy sok változások között fogyni mi bennünk a’ reménységnek, ha Te nem volnál a’ mi szivünknek mozdulhatatlan kősziklája, és ha nem tudnánk azt, hogy a’ mi változó részünkben, a’ halandó i *
