Domby Márton: Halotti beszéd méltóságos ludányi Bay Ferentz ... eltemettetése alkalmatosságára (Pest, 1820) - 11.131.7

Van egy fatalis érok vonva az emberi Életnek legszélsőbb határán egy árok, mely a’ Múlandóságot az Örökkévalóságtól elválaszttya. Rajta kiált kéttségben esetten Epicurus:

„PlongezPons sans effroidansce fatal Ahyme ,,Oúla Pertu perit aussi bienque Le Crime Merüljetek be e' fatalis árokba Hol a Virtus és bún elvesznek egy sorba.

De Igazságos Isten ! a’ te mennyei Iehelle- tednek egy része a’ Virtus el veszhető egyformán a’ bűnnel a’ Porba: Nem. — Van ezen az árkon keresztül egy keskeny út, mely által viszen az ö- rokké valóság partjaira. Ezen mentek által az emberi nemzet Baráti , a’ Haza Jóltévöi ’s Nagyai , a Kodrusok , Titusok , Hunyadiak , Mátyások , Zrínyiek, Nunkovichok, Festetitsek. Ezen mennek által a’ túlsó partra az érdem a’ virtus az ember ’s Haza szeretet a’ Jóltévőség , a’ szép hírnév, hogy a’ Porba neveszszenek. Ennek innenső parttyán marad le az emberről mind az a’ mi Halando a’mi múlandó, a’mi a’Szentek szentélyben he menni nem méltó. Itt rakja le magáról az Ember a’ világi nagyságnak, ’s ditsösségnek jeleit, a’ Czimereket, Csillagokat érdem pántlikákat 's kereszteket. Itt rakta le Croesus az arany koronát ’s Fél Asia kintsét, Achilles , Sándor, a’pánzélt dsi- dákat, és fegyvereket, mellyekkel a’ rémültt világot rettegtették. Itt rakják le a’ Világ szépei a* bíborokat, Bársonyokat , Selymeket, a’kényes testeknek takaróit, mellyekkel a’ Sziveket hódították. Ezek a’ Földi dudvák itt maradnak, itt tapodtat* nak , itt rothadnak, itt vesznek örökre a’porban mellyet a Bölls és Bolond lábaival egyformán tápod. Jaj annak kinek mindene tsak ezen innenső partokig határotzódott, kinek semmi érdeme nints,