Domby Márton: Halotti beszéd méltóságos ludányi Bay Ferentz ... eltemettetése alkalmatosságára (Pest, 1820) - 11.131.7

-< 14 )—

Hä rä nem esmersz tollem festett képedre nem az. az oka, hogy festésem haladta, hanem hogy nem érte utói az Originált. — ügy is én a’ Te egész Képedből tsak egy két vonást vettem estetem alá, mély benned leg ki tettzőbb volt, a’ többit pedig tsak annyiba illettem , a'mennyiben szükséges arr?, hogy a’ festett Kép nem csupa darabot, hanem valamennyire egésszet mutasson.

Minek előtte pedig elhagynánk ezen sirt, melybe temettünk mindent a’ mi Bayban halandó vólt: Jertek áljunk meg utoljára ezen porok felett s ejtsünk egy meleg könnyet az ö hideg hamvaira ’s Írjuk az ö feje felébe a’mit az őhozzá sok tekintetekben hasonló : de szérentsétlenebb sorsú Rousseau sírkövére írt egy háládatos kéz : lei git l'homme de la IVature et de la Verité. Itt nyugszik a' Természet és Igazság Embere; ’s Utet nyugodni hagyván, térjünk Házainkhoz ezen kívánással, hogy ha már Baynak az emberi halan- doságTörvénye szerint porrá kellett lenni: Vajha az ö porai megujjulván azokból ujj Bayak támadnának mint a’ Phoenixéböl vagy ha azok többé meg nem elvenedhetnek: Vajha ezen kiszáradt Torsok hétszeressen sarjadzanaki, mint amaz elvágott fő hel- lyébe hét fejet kihajtó sárkány ! —

De mitsoda bus hangot zúg felénk ismét a’ nyers Zabolts hazájából a’ Tisztahabja? Mitsoda sirás hallatszik hozzánk a’ Kupa földjéről , a' Somogyi Síkokról? Ah Uram! mikor a’ Törsöknek ujj sar- jazatját kérjük, a’ Törsöknek másik Aga is kidőlt, és a’ hellyett hogy a’ derék Hazafiak hétszeressen sarjadzanának: hétszeressen pusztulnak földünhröl. Bay Istvánnak ezen idvezült Testvérének, ’s kiorvát AdámnaklSomogy koszorús-