Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

tál is meg hern akadályoztatható igyekezet; ezek bllyan betses jók, hogy az emberi lélek sohasem engedi azokat tőle elragadtatni. Lesznek minden időben, a’ kik ezen betses jók mellett vitézkedni fognak. Az eltöltött 300 esztendőkben, mellyek az Evangyeliomnak helyreállítatásától fogva le folytának, a’ legkeményebb ellentállások mellett- is, mind tsak folytatta a’ Mindenható az elkezdett munkát és a’" Reformatiónak áldásait mind meszszebbre terjesztette. Ö benne bizunk tehát; o, a’ mit kezdett, azt el is tudja majd végezni« Ö nála semmi lehetetlen dolog nintsen. Reményijük tehát: majd, mikor a’ mi maradékink ismét százados Innepet szentelnek, akkor a’ külömbözö vallásnak’ között még mélyebben is megleszsz gyökerezve az igaz atyafiúi szeretet és eggyes- ség, ’s az Evangyeliomnak lelke, melly a’ békességnek és türödelemnek lelke, még jobban is fogja vezérelni azokat, a’ kik a1 Krisztusnak nevét nevezik. Az Urnák jobb keze nyeri el a’ gyözödelmet. Eoldogok leszünk, hogyha a’ hitet megtartjuk, a’ jó hartzot meghartzoljuk és hűségeseknek találtatunk. Úgy soha sem lefzünk vesztesek; sőt inkább minékünk is leszsz részünk abban a’ ditsöséges gyözödelemben. Mert Jézus Krisztus tegnap és ma és ö mind örökké! Amen,