Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

SI

erköltsöknek tisztaságára, az életnek feddhetetlen

voltára. — Igyekezzetek

2. felebaráti szeretetre is. ,,Egymás*

ra figyelmezzíink , — így vagyon sz. Letz. ir. 24. hogy felbuzduljunk a’ szeretetre és a’ jó tselektf- detekre.“ A’ szeretet’ vallása az , mellyre a’ Je* zus’ gyülekezete ez előtt 300 esztendőkkel ujjon* nan feiálUtatott. E’ szerént a’ törvénynek bétől, tése a’ szeretet. Azért egymásra figyelmezzíink: és ha hol azt látjuk, hogy szükséges a' segedelem, örömmel segítsünk; tehetségünk szerént jót tselekedjünk és meg ne lankadjunk; jót tseleked. jiink kiváltképpen a’ mi hitünk’ somosaival u* gyan, de egyebekkel is, a’ kivúlvalókkal, a’ más- va lásúakkal is. Mikor ezek segedelemért folyamodnak hozzánk: ollyankor mutassuk • meg, hogy annak az Anyaszentegyháznak tagjai vagyunk, jnelly senkit az ö hitéért nem kárhoztat, melly még az idegeneket is úgy nézeti velünk, mint Ä- tyánkfiait, mint Jézusnak megváltottit és a’ mennyországnak örökösit, a’ kiket a’ mindenható, a’ bölts, az irgalmas Isten, ha bár más úton is, de még is el akar, el tud, el is fog juttatni a’ boldog tzélra.

Ez az Evangyeliomi szeretet bírjon bennünket arra, hogy minden állapotinkban és emberekkel való mindennémü egybeköttetéseinkben hasznos életű emberek legyünk, legyünk jó szomszédok, szíves atyafiak, hűséges hazafiak. Ez az eggyetlen eggy eszköz van hatalmunkban, ezen kívül semmink sintsen , a’ mivel magunkat oltalmazhatnánk, a’ mivel vallásunk’ betsúletét mások előtt fenntarthatnánk. S^Ugy bizony, szerető Atyámfiái! tsak arra törekedjünk, hogy mi közöttünk találtassanak a’ legjobb emberek, a’ legbuzgóbb Keresztyének, a’ legböltsebb Tanítók és a’ legszófogadóbb hallgatók , a’ legigazságsze- retőbb Elöljárók és a’ legengedelmesebb alattva^ lók, a’ legiparkodóhb háziatyák és a’ legseré-