Brunn Ágoston: Tsászári Királyi Fő-Hertzeg József Magyar Ország Nádorispányja jegyesének ... confirmátziója innepe (Béts, 1815) - 11.131.5

ként horhályosodott el mind inkább inkább a' te élesztő emlékezeted az illyen ingadozó lélekben, kerülvén a’ té­velygésnek és a’ tsábitó világnak tekintetét! Vagy midőn szorongató szükség által kénszerittettél kötelességednek ál- talhágásara, midőn váratlan esetek igéző játéka és hirtelen­való változások megszéditeitek és eszedet vesztették , midőn kéttséges környülállások közé jutottál a’ hol a' kötelesség és az alkalmatossággal való élés, az egyenesség és a* haszon­vétel, a’ virtus és a’ külső szerentse öszveütközvén ezek kö­zött kellett választást tenned ; valyon megemlékeztél e' il- lyenkor arra a’ kegyes magad elszánására , azon szent felté­teleidre , a’ mellyek tégedet egykor egy boldog órában $zin- teúgy elevenítettek , valamint most itt egy ifjúi tiszta lelket lelkesílnek ? Nem, Kedves Hallgatóim, mert makula és hi­ba nélkül a’ torvényt senki sem tartotta meg , azt ma mind­nyájunknak tulajdon érzésünk is megmondja ; hol maradhat­na meg az emberi élet a’ sors és emberek késértetei között ollyan tisztaságban és feddhetetlenségben , mint az ártatlan ifjúi korban? De azt vizsgáljuk meg, hogy a' hit mellett viaskodtunk e ? az az t valyon a’ midőn mi az erőtlenségek , indúlatoskodások , és késértetek ellen viaskodtunk , ha szin­te néha azoktól elnyomatlattunk is , megmaradtunk e’ a’ mi jobb és szent meggyőződéseink mellett? a’ mi nemes és erős feltételeinket megtartottuk e ? megmenekedett e’ az életnek illyen zivatarai között az az érzésünk , melly bennünket if­júságunkban élesztett, a' vallásnak, az ember legszentebb legfőbb vagyonának érzése? Azt mindazáltal talám senki sem tagadhatja , ha szinte valaki ezt az érzést egészen elvesztet­te is , hogy ártatlanabbnak , jobbnak és boldogabbnak érzet­te magát akkor, midőn ötét egykor a’ vallásnak buzgó ér­zése, egy más felsőbb világnak elevenítő hivése , ez életnek hijjábavalóságain sokkal felyül emelte. Oh , a’ midőn ma er­ről a’ hitről, a’ mi kedves Hertzegaszszonyunk szájából hall­juk az örömmel való vallástételt, a’ kinek mind szive mind lel­ke nagy gondal formáltatott és tökélletésittetett, a' midőn ekkor az Evangyéliom együgyű 's szívreható igazságának ere­( i4 )

Next

/
Oldalképek
Tartalom