F. Kis János: Béköszöntö beszéd, mellyet az Iháros-Berényi evang. gyülekezetbe ... 1815 ... virág vasárnapján el-mondott F. Kis János (Győr, 1815) - 11.131.4

denek előtt világosan tündökölted. Tudom,hogy nékem-is szóll az a’ fontos Letzke a’ többek között, a’ mellyet ád Szent Péter az Egygyházi személyeknek, ezeket iktatván-bé ^gygyik közönséges Pásztori Levelébe: Legeltessétek az Istennek' nyáj ját, a’ melly közöttetek vagyon , vigyázván reá’, nem kinszerítésbol, hanem örömest ; nem rút nyereségnek kívánásából, hanem kész indulatból; nem-is uralkodván az Urnák örökségén, hanem a’ nyájnak példái lé yetek. Es mikor megjelenéndik a’ Fö-Pásztor , vészitek a dítsoségnek meg-hervadhatat- lan koronáját. *) — Én hát igen-is az itt élőmbe rakott kötelességeket szívemen viselni ’s tehetségem szerint telj esíteni Istenem’ kegyelme által úgy igyekezem, hogy az én Fő-Pásztorom- nak ditsőséges megjelenésekor jutalmam el-ne veszszen ! —

De tsak úgy háramlik ebből haszon Ti reá- tok, Keresztény Felenyájjaim ! ha Ti-is az Igének, a’ Jé’sus’ boldogító szent Tudománnyának nem tsak hallgatói , hanem szíves tselekedoi- is lésztek. Mert mi haszna , Atyámjiai, ha ki azt mondja, hogy Ö néki hite vágyjon, de tselekedeti nintsenek ? avagy megtarthatja-e’ Ötét a’ hit?**) Mikor azért én, mint most a’Ti kivánságtokra ide viszsza-botsáttatott Keresztény Tanító , Titeket ennekutánna , Hivatalom és lélki-esméretem szerint, nem tsak Tanításaimmal , hanem egyszer’smind példa-adásommal-is emlékeztetni foglak kötelességeitekre, óh! vajha

«7

*) i Pét. 5,2—4**) Jak. 2 , 14-