F. Kis János: Béköszöntö beszéd, mellyet az Iháros-Berényi evang. gyülekezetbe ... 1815 ... virág vasárnapján el-mondott F. Kis János (Győr, 1815) - 11.131.4

*3

vántsi szemelhet és füleket tsiklándoztató állor- tzáskodás ! Tavtil légyen mind az, valami ellenkezne a’ mi egybe-köttetésünknek és szent Vallásunknak felseges tzéljával, az én Hivatalomnak sérthetetlen kötelességeivel, és a’ Ti megvilágosodástoknak ’s lelki gyarapodástoknak elő-moz- dításával ! Hanem az Igazságot mindenkor a’ maga’ legtisztább égy ügy űségében , lelki-esméret szerint való hűséggel, világosan, értelmesen buzgón és épületesen elól-adni — erre lészen fó gondom ,'erre minden törekedésem. — így, tudom, nem leszek közöttetek haszontalan szolga, ’s megállók az én Uram elótt számadásommal.

De ez az áldott szerentse tsak azon feltétel mellett tellyesedhetik-meg én rajtam, ha Ti-is, Kegyes Hívek! mindenkor hajlandók lésztek az én Tanításaimnak hallgatására. — Ha nem lésztek tunyák és idegenek az Isten’ Házának meglátogatásától és a’ közönséges Isteni tiszteletnek gyakorlásától, mint ezt, fájdalom! e’ mi időnkben sok helyeken szomorúan tapasztalni lehet. Gy űlekezzetek-fel hát naponként ide az Úr’ eleibe , a’ hol mindenkor maga szóll Ti hozzátok az én szájam által az Ő szent Igéjében , é* feltészi fejetekre mind annyiszor az ó megáldó atyai kezeit. -De ne az újjság-kivánás, hanem a' tanulni és épülni kívánás gyűjtsen-öszsze mindenkor Titeket e’ szent hajlékba. Az újjság eggy tündér bálvánnyá a’ gyönyörűségeken kapkodó gyáva elmének. Minden újj hamar megavúl, és elveszti elébbi kellemetességét a’ búja kortsok elótt. A’ mi ma vidám mosolygásra indítja, holnap komor rántzokba szédheti a’ káprázó szemeket \ ’s a’ mi most égi gyönyörűséggel kedveli-