Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11

Még

zeng fülemben amaz ítélet „Meg kell halnod,,. Ez az élet El nem juttat tzélod’ végére.

A’ halhatatlanfág nem e’ főidé,

Hát azért magadat rémíted-e,

Hogy az tjr hív örökségére.

Az élet’ Ura’ végzése megáll,

Bár berzenkedjél ő ellene;

Előbb vagy utóbb megtsíp a* halál, Örülj, ha úgy lel, mint kellene —

Az Ur kíváná örök éltedet,

Nem illeti e’ testedet,

A’ férgek' undok eledelét. Tetem’idet a’ földbe kell v^tni,

Melly agyagból kél, abba temetni,

• Hol alufzfza hofzfzas éjjelét.

Lélek a’ jobb réfz, e1 nem vefzendő, Örök, mint maga bolts fzerzoje; Testtől megválva égre kelend ő, Mihelyt fzóllítja teremtője.

E’ világ minden gazdag kintsével

Elvéfz egyfzer nagy hírével, Mint a’ fzent írás erősíti.

A’ tapafztalás minden órában,

Erre tanítgat éltünk1 fórjában,

Hogy az idő végünk’ kéfzíti.

x 2