Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11

Példámból tanúljátok*meg, miilyen e’ földi

vándor!

Hátra vagy még te , legkisfebb vérem, édes

Ersébeth,

Hogy meg nem tsókolhatlak mólt, búm a- zon öregbedett,

Mikor utolján Tőletek elválva bútsut vettem, Végío teíivér-tsókom’ akkor Reátok függefztettem.

Légyetek mindnyájan PzüIŐnk’ óhajtott örömére Soha ködöket nem hozván özvegyfége’ egére. A’ magzatoknak áldását: egy hoPzfzú’s jó életet Engedjen nektek az Ilten ’s egy kedves ítéletet.

Valakik boldogult Atyám’ nevéről neveztettek, ’S a’ Bodzái Ház’ fényjéhez valamelly sugárt

vettek,

Azok közti Bodzái János, Lenner ErséhetJieddel, Mint teftvérje élj fokáig, hajts hafznot életeddel.

Bodzái ’Sofiaafzfzonyt,Te kedves gyermekedet, ’S TiPzteletes Kis Dánielt,äldja-meg Te vejedet. Bodzái Jánost Nagy Győrben fzeren'se dolgaiban ,

Lang Ersébettel nyertesfen vezérlje utaiban í Nemzetes ’Semberger Károly Pzerelmes egy Hitvese ,

Bodzái ’Susánna , Tőled egy hív Híved elese. Én fok ezer áldásokat életetekre mondok, Házatokból távozzanak a’ Pzíve/rágó gondok. Titeket mindnyájatokat az Égés Fold fzerefsen, Hogy éltetekben ’s halálban nagy örömtök lehePsen.

Valaholott még Bodzáik vannak kitsinyek ’s

nagyok,

Azoknak az Ur Iítentől lelki ’s tefti jót hagyok.

Anyám'