Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11

Szeretetünk egy zálogát, árvám’ fokfzorajánlom, E1 lefz nálod örök képem, bár ha magam

megválom.

Ignátz! kit elegendőképp’ még meg fém

esmértelek,

Ignátz ! értted fzorongattak a’ halálos kötelek. Édes gyermek 1 nagy idején elfzakadok mellőled, Nem téged’ tőlem, engemet válafztnak-el te

tőled.

Már elvagy válafztva,’s korán, fzülodnek emPorányi élted nem üdül édes Anyád1 tejétől. Ha az líten felnevelénd ember-korra tégedet, S im1 e1 rendek könnybe hozzák én érettem

fzemedet,

Akkor mondhatd: a’ nagy Egek nem kedveztek árvának,

Hogy képét ’s fzívét esmérnéd egy leghívebb

anyának.

Az Ur légyen kis éltednek életadó vezérje,

’S minden atyai áldását gazdagon reád mérje.

Kedves Anyám, édes fzűlőm, ki zöpögfz koporsómonn,

Kit már mély bánatba hoztam első házasfágomonn.

Nemzetes Németh Katalin, lelkemben egy örök

kép,

Van-e anyai fzívedben még tsak egy hely,

a’ melly ép? t Ne firj! Ne fírj! keferveid rajtam nem fegíthetnek :

Téged’ egy nevelő Anyát, könnyen megeméfzthetnek.

Anyai