Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10

* * *

Meg - boldogult édes Atyámnak réfzéröl, Éppen egy van illyen unoka-vérségről,

Kit a’ Nemes -Haza esmér fegyveréről,

Ferdinand FeÖ Hertzeg fzép Regementjéről.

■Sirrionyák Jósef Ur, e’ lovas seregben Svadronyos Kapitány, a’ rang viselésben,

Méltó hát általam legyen említtésben,

Mert a’ Familia difze e' tifztségben.

Örültem hogy hozzád Atyafi lehettem, Atyafiságodban hogy itt réfzt vehettem,

Szegény gyermekimet hogy nem nevelhettem Ember-korra, ’s őket hát kebledben tettem,

E' drága Ur - Bátyám tündöklő életét SzerentseTse tegye mindenkor fegyverét Az ISTEN, koronás dítső fejedelmét Szolgálhafsa, 's ontsa ha kell értté vérét.

Mind a’ meg-nevezett Nemes Helységekben.* Vagy ezeken kivűl még más egyebekben Valakik hói ’s miként vágynak vérségekben Atyafik, legyenek áldottak ISTENDÉN.

# *

8 . 2—=

Még k edves Férjemnek a' maga réfzérőT Egy bokros Atyafiság áll fzépen elei,

Kiktől hogy bútsumat vegyem minden - felől, Kötelez a.' vérség mind kívül ’s mind belől.

Tifztelendő T űdós Hr ab ovfzly György Báty ám Vagy tán iggzábban mondom édes Atyám,

Ki mólt-is esetem hogy haiiád Palotán, Siettséggel jöttél az erdők Bakonnyán:

Ide.