Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10

Nóra. Mit bízik e1 világ s. a. t.

1. Óh véletlen eset, nehéz üröm pohár,

A’ mellyre juttatta e’ fzomorú határ E1 nyájnak Pásztorát hűséges emberét Ma a’ midőn sirba :|: tefzi élte felét!

2. Érzékeny eset ez a’ zöpögö Férjnek

’S ezt még nem is érző öt neveletlennek Sámuel, Jó'séf, Pál, lftván és Dávidnak,

Kit majd mégméltábban :|:mondunkBenjaminnak.

3. Érzékeny eset ez az Atyafiságnak,

A’ távól lévőknek és e’ látvánságnak.

A' kik mind réfzt vefznek abban hogy öt árva Tsivog, mint a’ fetske :|: ’s el van hagyattatva.

4. Egygyiket se hagyd-el én ifjúságomnak Vezére ki - valál bóldogúlásomnak Felséges Ur ISTEN! pártold árváimat Éltetvén még soká :|: Férjem’ koronámat.

5. Ha Ő él, annyi, mint ha én ő mellettek Élnék, forgolódnám híven körulöttek.

Tsak attyokat éltesd, Óh! mindenek Attya Nem fzakafzkodik el :|: fzolgálód magzattya.

6. Ezt várom egyfzersmind tőletek jó Hívek Neveletlenimenn óh! könyörüljetek,

Ki velek mit tehet, tegye azt ISTENÉRT A' gyámtalant fzánó :|: Ur Jésus Kristusért.

7. Ezt kérvén, reménylvén, sietek síromba Ez Árnyék világnál jobb nyűgodalomba Vigyétek tetemim’ a’ Sión’ hegyére,

S kéfzüljetek abból, a’ mit ott hallotok a’ halál révére!! i