Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

fzállnak a’ völgyekre ! Az atya az ő leányját, az anya fiját, a’ magzatok az ö fzülöjöket, az özvegyet, a’ testver a’ testvért, a’ barát barátját , a’ vőlegény jegyefsét temeti-el! Ne fordűljatok-el az én síromtól, ha ezt látjátok, és ne fzidalmazzátok tsontaimat ! Efsen-meg fzívetek rajtam , édes gyermekeim, ha az én sír-hantomat látandjátok, ha rólam megemlékeztek! Szánjatok engemet, és ne áíkozzá- tok a5 haltat! — De ízánakozni fognak rajtam ; mert az Isten, ki emberré lefz, az emberi nemzetnek reményje , öröme, fzabadító- ja, könyörült én rajtam ! Mond-meg nékiek: hogy a’ nélkül , a’ ki Eljövendő , egéfzlen győzödelmeskedett volna én rajtam a’ halál, ’s Isten előtt elvefztem volna! — (leül sírjánál az oltárra, a hol ez egy kevéfsé bé- horpadtt.)

S'eth: Megmeredtten tsuklik az ö feje! — Óh, talám meghal? Ádám, édes atyám, élfz-emég, atyám?

Ádám : Hagyj békét, fiam! Ez a’ halál’ kínjaiban-való enyhülés. Az utolsó fzunnya- dás, mellyet fzunnyadok.

Seth : Melly hamar elaludtt! Melly édes- sen fzunnyad! Béfedem az ő fzent fejét. — Ah! nem fogom én a’ te tetemeidet átkozni, jó atyám! Óh melly igen alá, alá fzállott a’ Nap! — Ki jön amoda? Hifzem a’ mi a.-. nyánk soha sem jön magaj hanem az ő gyer- mekjeivel ! — ’S pedig még-is az ám, bir zony az ! Óh fzívem, én súlyos fzívem ! mit fogíz még érezni ? —• De eltávozom , és el2 7