Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
r Ádárfl: Jöfzte tehát, megmutatom azon helyet, a’ hol engemet átkozz ! Láfsd ! ez a’ te au adnak sírja! Ma meghalok! egy halál- kövei hozta azt nékem hírül ! Kain : ’S mitsoda oltár ez itt? Stth: Te legbóldogtalanabb ember, mivel a’ leggonoíz'zabb vagy ! Az — Ábelnek oliárja ! ’s im’ a’ kövekenn az , az ö vére. Kain: A’ feneketlen örvényből tódúl-fel hozzám a’ dühöfség! Ez az oltár, ez a’ rettenetes oltár, mint egy kő-hegy úgy fekszik rajtam. Hol vagyok? — Hol vagyon Ádám? Hallgafs-meg engemet, Ádám! Á’ me !y napon meg akarfz halni, az’ nap’ kezdödik-el az én á kom , Ádám , -— a’ te végső napo- donn — gyötörjenek tégedet hét ezer ha'dok- lóknak halálos kinjai, — a’ rothadásnak képe ! — Ádám: Sok: — ez már sok, első-fzii- lött fiam! — Most értelek egélzlen , te halálos ítélet, a’ melly kimondattatott reám . óh már égé zlen értelek ! — Hagyj nékem békét, első-fziilöttem ! Kain: Jaj! — Jaj! kiontottam-e atyám’ vérét? Hol vagyok ? Kitsoda vezet-ki engem’ ezen mélységes homá yból? Ki lefz az én vezérem. hogy a’ feneketlenségnek éjié jé. fel- lelhefsem ? — — De im’ itt az atyám. —■ Vallyon ugyan ő-e, vagy tsak nékem tetfzik? Fordítsd-el rólam képedet, hogy elfuthafsak, (elfut.) 2S
